immobilizer

Tegnap este geysir előtt tankoltam, majd visszaszálltam az autóba és SKSH (se kép, se hang). Hú, mondom ez nem vicces, próbáljuk meg mégegyszer. Semmi. Kiszáll, beszáll, újrapróbál, semmi. Hmmm. Teljesen áramtalannak tűnik az autó. Kipróbálom a benzinszivattyút (az teljesen külön van bekötve, közvetlenül az aksira), az működik. Szuper, legalább az aksi még él. De mi lehet a baj? Belenézek a motortérbe és szerencsére rögtön észrevettem, hogy a biztosítékdobozba vezető tápkábel az aksinál tőből letört, azaz a fülnél elvált. Még jó hogy vettem szerszámokat, de ezt most akkor sem lesz egyszerű megszerelni, főleg hogy a kábel kb méretre van vágva... Gondoltam egyet, próbáljuk meg, hogy a beindítás erejéig aui barátom aki velem volt odafogja a kábelt, aztán hátha már nem kell. És láss csodát, elég csak a beindítás erejéig odaérinteni azt a leszakadt kábelt :) Utána már megy anélkül is a szekér. Így tehát most immobilizeres lett az autó, és két ember kell a beindításhoz, szerintem aranyos védelem :)
Mivel holnaptól egyedül leszek, ez persze annyira nem vicces, úgyhogy ma reggel nagyjából megjavítottuk, jövő héten pedig veszek alkatrészt és megszerelem véglegesre. Azért nagy mázli volt hogy hamar sikerült kiszúrni a hibát, illetve hogy ilyen könnyű volt a megoldás.
Egyébként pár napja megjelent a check engine lámpa is, de az akció után elaludt, gondolom örült neki hogy belenéztünk a motortérbe :) Viccet félretéve, mivel teljesen elment az áram, elfelejtette a hibát, és azóta egyébként megint felgyulladt a hibajelzés, szóval majd el kell vinni dokihoz.

maraþon

Tegnap volt a Reykjavíkurmaraþon is. Persze én inkább a 3km fun run-t választottam :) De fun volt. Mivel épp odaértünk a rajtra, ezért sikerült hátizsákban lefutni, de tényleg nem távolság ez, meg tényleg csak ilyen fun run volt, többen jöttek babakocsival...
Viszont vicces élmény, jövőre sem hagyom ki, akkor szerintem valami komolyabb távon.

culture night

Hiába jöttem arrébb 3000 km-t, nem úsztam meg az augusztus 20-ai tüzijátékot. Tegnap volt ugyanis a menningarnótt, vagy más néven reykjavík culture night, ami igazából egy egész napos hömbölgés a belvárosban. Mindenfele mindenféle koncert és performanszok, hömpölyög a tömeg az utcákon, a környék megközelíthetetlen mivel teljes izland lakossága ide koncentrálódik. A végén pedig tüzijáték ami persze nem villanyozott fel túlságosan, egyedül az lett volna érdekes ha a toronyépület tetejéről nézzük meg, mert az kb pont olyan lett volna mintha otthonról nézem a citadellát, de ez végül elmaradt.

hostel

Egy pillanatra hontalanná váltam (először mióta itt vagyok), de beugrottam a Reykjavík City Hostelbe, és mostmár csak a kulcsra várok. Ez közvetlenül a kemping mellett van, tavaly itt sátoroztunk utolsó nap, de most valahogy nem volt humorom hozzá, pár nap guesthouse, 10 fok és az eső elveszi az ember kedvét ugye. Elég fáradt vagyok, ha bejutok a szobába és magamhoz térek akkor kitalálom hogyan is legyen a következő egy hónap.

faktorý

Tegnap éjjel egy után beugrottunk a faktorýba, ahol már nem adtak csapolt sört merthogy mindjárt zárnak. De még éppen elkaptuk valami helyi amatőr banda igen hangulatos koncertjének a végét szerencsére. A visszatapsolás után pedig előadták a U2 Can't Help Falling in Love számát, de úgy, hogy először a közönségből hirtelen beugrott egy fickó valami elképesztően jó hangon énekelni, majd a szám felénél elkezdett szemezni egy hátul ülő csajjal aki aztán szintén kijött és valami még elképesztően jobb hangon befejezte a számot. Állleesés volt.

mindenféle

- Tudom, megint régen nem írtam, pedig természetesen az élet folyik...
- Lassan végre kéne egy nevet adni a nagy fehér bálnának, de még nem jött meg az igazi ihlet
- Láttam egy itt egy kisgyereket, teljesen kínai arca volt, sötétbőrű volt és izlandiul beszélt... érdekes kombináció
- Találkoztam egy izlandiul beszélő papagájjal, valószínűleg jobb kiejtéssel mondta hogy goðan daginn mint én...
- Az eddigi jó kis lakást sajnos a mai napon el kellett hagyni, úgyhogy most kevésbé költséghatékony egyelőre a szállás: butterfly guesthouse, viszont igen szuper és barátságos hely.
- Továbbra is türelmet, egyszer csak bepótolom az elmaradásokat. Ha lesz mondjuk még 2 követője a blognak, ígérem lesz egy nagyobb post :)

show me your boobs

Ma délután az F35 úton kettéhasítottuk izlandot. Egyébként tavaly is errefele jöttünk csak akkor 3 napig tartott ez a félnapos hadművelet. Na persze akkor több kerülőt is tettük. Dehát ugye az ujdonsült legyel barátaimmal nem turisták vagyunk itt, nem fogunk minden nagy fánál megállni. Nem mintha láttunk volna nagy fákat, lehet ezért nem álltunk meg. Na mindegy. A tavalyi taktikát ismertettem velük, ha csak valami simán gyönyörűt látunk akkor nem állunk meg egy fénykép kedvéért, maximum lassítunk, különben sosem érünk sehova. Geysírnél is csak azért álltunk meg, mert ott dobtunk ki két stoppost. Egy állomásunk volt, Hveravellir. Érdekes, és az egész mai napra jellemző volt, hogy tavaly is jártam itt, szinte mindenre emlékeztem, viszont egész más szemmel látom most a dolgokat, másként élem meg őket, és más miatt jók. Ezen a helyen pl most tök nem érdekeltek (egyikünket sem) a feltörő melegvizes akármik amik egyébkény szép időben gyönyörűek, helyette beleugrottunk a melegvizes sziklamedencébe amit tavaly még csak elméleti szinten sem közelítettünk meg. Akureyribe érkezve Aliciát eldobtuk a barátjához egy farmra, Karollal pedig egy ismerős guesthousenál volt úgy hogy kempingezünk, de nem volt kedvünk felverni a sátrat, a toyota hátuljában terveztünk aludni, aztán meg kaptunk egy szobát. Pedig már úgy elképzeltem. Na majd holnap, halzabálás után. Most alszunk, baromi fáradt vagyok, tegnap is csak 4 órát aludtam. Jaj, mert tegnap is történtek dolgok, például voltam reykjavík legjobb lakásában, ahonnan még kettővel durvább a kilátás mint az otthoni lakásomból. Meg azt hiszem megvan hol fogom tárolni a kocsikat ha hazamegyek :) Kalandos módon szereztünk reggelire pékárut is.
És még mindig azt gondolom, hogy nagyon szép ez az ország.

egyedül

Péter gépe hamarosan felszáll, és remélhetőleg valami melegebb éghajlatra kerül, mert itt már nem nagyon bírta. Én hazaértem és most vagyok először egyedül mióta itt kint vagyok. De nem kell félni, ez nem magányosság, ráadásul délután indulok két lengyellel akureyribe valami halfesztiválra. Vasárnap jövünk vissza.