2011. szeptember 23., péntek
pörkölt
Az estét Frederiksbergben töltöttem egy barátnál, a városból sokat egyelőre nem láttam, csak délután vártam egy órát egy parkban. Viszont ettem egy jó kis pörköltet végre :)
2011. szeptember 22., csütörtök
:(
ezt a bejegyzést még a reptéren írtam, csak akkor nem sikerült kirakni végül
Másnapos vagyok, és csak 2 órát aludtam. Fáj a fejem. Nameg leginkább a
szívem fáj nagyon. Egy óra múlva indul ugyanis a gépem, jogilag már el is
hagytam az országot, a terminálban iszom éppen a gyógy- és repülés előtti
sörömet. Nem nagyon vágyok haza... jó volt itt, rengeteg nagyon jó élménnyel gazdagodtam és a világképem is jelentősen tágult.
Búcsuzóul még egy érdekes fordulat történt velem. Van itt ilyen Tax Free
dolog, aminek a lényege az, hogy bizonyos vásárlások után visszaadják az
áfát a távozó külföldieknek. Viszont kiderült, hogy már nem vagyok
nekik elég külföldi ahhoz, hogy megkapjam ezt, a rendszer(*) pillanatok alatt
kidobta hogy bizony nekem van icelandic residency-m, és így már nem vagyok
jogosult erre. Azt mondta az ügyintéző, hogy cserébe van
társadalombiztosításom, amit mondjuk kevéssé hittem el neki, de legyen
igaza. Azért sem értem ezt az egészet, mert azon túl hogy van bejelentett
itteni lakcímem, a személyi szám (kennitala) igénylésekor azt jelöltem meg
hogy 0-3 hónapig maradok itt és nem akarom letelepedni meg ilyesmi.
Jaj, és a sör is elfogy mindjárt. Nem az én napom. Mondjuk annyi sikerélményem volt becsekkolásnál, hogy a rutinnak köszönhetően a 21.5 kilós csomagom véletlenül csak 18.5 kilósnak mérődött le. Ezt persze holnap nem tudom még hogyan fogom megismételni.
(*) mint oly sokmindenről, erről sem írtam még. valószínűleg be fogom még
ezt pótolni, a lényeg hogy itt olyan profi adminisztrációs rendszer van
mindenre, amilyen magyarországon soha nem lesz. pedig nem ártana. itt úgy
működnek a dolgok ahogy mindenhol kellene. jól.
Másnapos vagyok, és csak 2 órát aludtam. Fáj a fejem. Nameg leginkább a
szívem fáj nagyon. Egy óra múlva indul ugyanis a gépem, jogilag már el is
hagytam az országot, a terminálban iszom éppen a gyógy- és repülés előtti
sörömet. Nem nagyon vágyok haza... jó volt itt, rengeteg nagyon jó élménnyel gazdagodtam és a világképem is jelentősen tágult.
Búcsuzóul még egy érdekes fordulat történt velem. Van itt ilyen Tax Free
dolog, aminek a lényege az, hogy bizonyos vásárlások után visszaadják az
áfát a távozó külföldieknek. Viszont kiderült, hogy már nem vagyok
nekik elég külföldi ahhoz, hogy megkapjam ezt, a rendszer(*) pillanatok alatt
kidobta hogy bizony nekem van icelandic residency-m, és így már nem vagyok
jogosult erre. Azt mondta az ügyintéző, hogy cserébe van
társadalombiztosításom, amit mondjuk kevéssé hittem el neki, de legyen
igaza. Azért sem értem ezt az egészet, mert azon túl hogy van bejelentett
itteni lakcímem, a személyi szám (kennitala) igénylésekor azt jelöltem meg
hogy 0-3 hónapig maradok itt és nem akarom letelepedni meg ilyesmi.
Jaj, és a sör is elfogy mindjárt. Nem az én napom. Mondjuk annyi sikerélményem volt becsekkolásnál, hogy a rutinnak köszönhetően a 21.5 kilós csomagom véletlenül csak 18.5 kilósnak mérődött le. Ezt persze holnap nem tudom még hogyan fogom megismételni.
(*) mint oly sokmindenről, erről sem írtam még. valószínűleg be fogom még
ezt pótolni, a lényeg hogy itt olyan profi adminisztrációs rendszer van
mindenre, amilyen magyarországon soha nem lesz. pedig nem ártana. itt úgy
működnek a dolgok ahogy mindenhol kellene. jól.
2011. szeptember 10., szombat
aurora
Mikor eldőlt, hogy Izlandra jövök idén nyáron, a titkos vágyam az volt, hogy lássak sarki fényt. Nem is tudom milyen régóta vártam már erre, de sok éve az biztos. Kicsit arra emlékeztet ez, mint amikor kb 7-8 éves korom óta vártam a napfogyatkozást (ami 1999-ben volt). Láttam már sok képet az interneten meg könyvekben, mind gyönyörű. Aztán rájöttem, hogy most jövök életemben harmadszorra olyan helyre a világon ahol elvileg van esély látni, de megint rossz évszakban, ugyanis nyáron ugye itt északon még éjszaka is világos van... De aztán mégis elkezdtem reménykedni, hátha szeptemberben már elég sötét lesz, illetve kedvezően alakul az űridőjárás, na meg a földi is, azaz egyrészt kellően intenzív lesz a naptevékenység, és látni is lehet majd mert tiszta lesz az ég (illetve a hold sem zavar be). Elkezdtem nézegetni az előrejelző oldalt, ami hihetetlen gagyi, mégis kb ez az egyetlen. Augusztus 24 körülre jósoltak nagyobb tevékenységet, de még csak a moderate kategória volt. Akkor voltunk kint þórsmörkben, jó messze minden civilizációtól. Én kint aludtam a sátorban, a hőmérséklet fagypont körül volt, éjszaka többször kinéztem az égre, de nem láttam semmit. Azóta is rendszeresen nézegettem a naptevékenység-grafikonokat, és hát mostanában elég szolid sajnos. Feliratkoztam az email értesítőre is, hogy ha hirtelen váratlanul nagy az aktivitás akkor küldjenek emailt. (Később találtam egy twitter oldalt is.)
És tegnap este küldtek!
Először el sem hittem, aztán azon bánkódtam hogy még világos van kint, le sem ment még a nap, mire kedvezőek lesznek a fényviszonyok elmúlik a vihar. Vártam hát még a sötétedésre, közben azért nézegettem ki az ablakon, de persze semmi nem látszott az égen. Aztán egyszercsak úgy döntöttem, már csak elég sötét van odakint, kiautózok a városból, és majd ott várok, csak látszódni fog. Összekészültem, jól felöltöztem, elindultam a kocsihoz, közben megint felpillantottam az égre, és... hát nehéz leírni. Csodálatos, gyönyörű, félelmetes. Simán látszódott itt a városban is. Zöld színű volt, és pont fölöttem, legalábbis az első amit láttam. Pár perc után úgy döntöttem azért mostmár kiautózok, csak jobban látszik onnan. Az út kb 15 perc volt, és közben szinte végig láttam mindenfelé... jó volt így autózni, na :)
Mikor elértem a célhelyet, rájöttem hogy jó döntés volt kimenni, nagyobb részét láttam be az égboltnak, természetesen sötétebb volt, és még jobban látszódott.
Nagy nehezen csináltam pár képet, de persze nagyon rosszak lettek, nem voltam rákészülve, csak bénáztam a géppel. Na meg persze állványom se volt, de mondjuk az kevésbé baj, mert úgysem látszódik élesen az aurora, meg a nagy záridő miatt úgyis elmosódik. A lenti képre kattintva meg tudtok nézni pár képet.
Azt hiszem, ez az egyik legcsodálatosabb jelenség a világon. Földi jelenség, amit éjszaka lehet látni, mégis kell hozzá a nap és a világűr. Ahogy néztem, olyan érzés volt, hogy kicsik vagyunk mi a világban... ahogy látszódik a függőleges csíkozódás, kicsit mintha az égbolt ránkzuhanna éppen, de mégsem mozdul. Nem hiszem hogy hamar be tudnék telni vele...
Aztán eltűntek. Vártam még, megint előjöttek kicsit, aztán megint eltűntek. Összesen kb 2 órát voltam kint.
A képek tényleg nagyon rosszak lettek, tudom, csak azért töltöm fel mégis őket hogy lássatok valamit abból amit én láttam.
ui: miközben ezt a bejegyzést írtam, kipillantottam az égre... és vajon mit láttam? :) az egész égbolton átívelt, olyan volt mintha tejutat látnám, csak zölden világított és rám akart esni :)
Itt van még egy videó, ami a legjobban emlékeztet a látványra: Aurora Borealis timelapse HD - Tromsø 2010. Azt vegyétek figyelembe, hogy ez gyorsítva van, a valóságban ennél sokkal lassabban változik. Érdekes érzés, mert ha folyamatosan nézed, nem veszed észre a változást, ha kicsit félrenézel és vissza akkor viszont rögtön látod hogy változott :)
A számomra az életemben igazán fontos néhány dolog közül teljesült most egy. És ez jó, nagyon jó. Boldog vagyok.
uui: kicsit jobb képek a ma estéről itt.
És tegnap este küldtek!
Először el sem hittem, aztán azon bánkódtam hogy még világos van kint, le sem ment még a nap, mire kedvezőek lesznek a fényviszonyok elmúlik a vihar. Vártam hát még a sötétedésre, közben azért nézegettem ki az ablakon, de persze semmi nem látszott az égen. Aztán egyszercsak úgy döntöttem, már csak elég sötét van odakint, kiautózok a városból, és majd ott várok, csak látszódni fog. Összekészültem, jól felöltöztem, elindultam a kocsihoz, közben megint felpillantottam az égre, és... hát nehéz leírni. Csodálatos, gyönyörű, félelmetes. Simán látszódott itt a városban is. Zöld színű volt, és pont fölöttem, legalábbis az első amit láttam. Pár perc után úgy döntöttem azért mostmár kiautózok, csak jobban látszik onnan. Az út kb 15 perc volt, és közben szinte végig láttam mindenfelé... jó volt így autózni, na :)
Mikor elértem a célhelyet, rájöttem hogy jó döntés volt kimenni, nagyobb részét láttam be az égboltnak, természetesen sötétebb volt, és még jobban látszódott.
Nagy nehezen csináltam pár képet, de persze nagyon rosszak lettek, nem voltam rákészülve, csak bénáztam a géppel. Na meg persze állványom se volt, de mondjuk az kevésbé baj, mert úgysem látszódik élesen az aurora, meg a nagy záridő miatt úgyis elmosódik. A lenti képre kattintva meg tudtok nézni pár képet.
Azt hiszem, ez az egyik legcsodálatosabb jelenség a világon. Földi jelenség, amit éjszaka lehet látni, mégis kell hozzá a nap és a világűr. Ahogy néztem, olyan érzés volt, hogy kicsik vagyunk mi a világban... ahogy látszódik a függőleges csíkozódás, kicsit mintha az égbolt ránkzuhanna éppen, de mégsem mozdul. Nem hiszem hogy hamar be tudnék telni vele...
Aztán eltűntek. Vártam még, megint előjöttek kicsit, aztán megint eltűntek. Összesen kb 2 órát voltam kint.
A képek tényleg nagyon rosszak lettek, tudom, csak azért töltöm fel mégis őket hogy lássatok valamit abból amit én láttam.
| aurora @reykjavík, 09/09/2011 |
Itt van még egy videó, ami a legjobban emlékeztet a látványra: Aurora Borealis timelapse HD - Tromsø 2010. Azt vegyétek figyelembe, hogy ez gyorsítva van, a valóságban ennél sokkal lassabban változik. Érdekes érzés, mert ha folyamatosan nézed, nem veszed észre a változást, ha kicsit félrenézel és vissza akkor viszont rögtön látod hogy változott :)
A számomra az életemben igazán fontos néhány dolog közül teljesült most egy. És ez jó, nagyon jó. Boldog vagyok.
uui: kicsit jobb képek a ma estéről itt.
2011. szeptember 3., szombat
naplemente
Többen biztosan nem értitek mit szeretek annyira Izlandban, miért érzem magam olyan nagyon jól itt. Nehéz ezt elmondani, sok dolog együtt. Az egyik kis morzsa, hogy azért mégiscsak egy óceánparton vagyunk, és sokszor megcsodálom a naplementét illetve utána a felhőket. Ma is feltekertem a közeli dombra, hazafele meg is könnyeztem (a menetszéltől :).
Most pedig irány az éjszaka, megyek a Bakkusba, amit tegnap este ismertem csak meg (bár van egy olyan érzésem, hogy a péterrel egyszer majdnem voltunk itt). Egy finn lány mutatta, akivel tegnap este beszélgettem egy erasmusos buliban ahova elvileg be sem mehettem volna :) De hát szerencsére diáknak nézek még ki, úgyhogy bemagyaráztam magam. Volt ott mindenféle nemzet, találkoztam egy magyar arccal is. Előtte pedig a worldwindfriends által rendezett kisfilmvetítésen voltam, onnan keveredtem az előbb említett helyre.
Most pedig irány az éjszaka, megyek a Bakkusba, amit tegnap este ismertem csak meg (bár van egy olyan érzésem, hogy a péterrel egyszer majdnem voltunk itt). Egy finn lány mutatta, akivel tegnap este beszélgettem egy erasmusos buliban ahova elvileg be sem mehettem volna :) De hát szerencsére diáknak nézek még ki, úgyhogy bemagyaráztam magam. Volt ott mindenféle nemzet, találkoztam egy magyar arccal is. Előtte pedig a worldwindfriends által rendezett kisfilmvetítésen voltam, onnan keveredtem az előbb említett helyre.
2011. augusztus 28., vasárnap
immobilizer
Tegnap este geysir előtt tankoltam, majd visszaszálltam az autóba és SKSH (se kép, se hang). Hú, mondom ez nem vicces, próbáljuk meg mégegyszer. Semmi. Kiszáll, beszáll, újrapróbál, semmi. Hmmm. Teljesen áramtalannak tűnik az autó. Kipróbálom a benzinszivattyút (az teljesen külön van bekötve, közvetlenül az aksira), az működik. Szuper, legalább az aksi még él. De mi lehet a baj? Belenézek a motortérbe és szerencsére rögtön észrevettem, hogy a biztosítékdobozba vezető tápkábel az aksinál tőből letört, azaz a fülnél elvált. Még jó hogy vettem szerszámokat, de ezt most akkor sem lesz egyszerű megszerelni, főleg hogy a kábel kb méretre van vágva... Gondoltam egyet, próbáljuk meg, hogy a beindítás erejéig aui barátom aki velem volt odafogja a kábelt, aztán hátha már nem kell. És láss csodát, elég csak a beindítás erejéig odaérinteni azt a leszakadt kábelt :) Utána már megy anélkül is a szekér. Így tehát most immobilizeres lett az autó, és két ember kell a beindításhoz, szerintem aranyos védelem :)
Mivel holnaptól egyedül leszek, ez persze annyira nem vicces, úgyhogy ma reggel nagyjából megjavítottuk, jövő héten pedig veszek alkatrészt és megszerelem véglegesre. Azért nagy mázli volt hogy hamar sikerült kiszúrni a hibát, illetve hogy ilyen könnyű volt a megoldás.
Egyébként pár napja megjelent a check engine lámpa is, de az akció után elaludt, gondolom örült neki hogy belenéztünk a motortérbe :) Viccet félretéve, mivel teljesen elment az áram, elfelejtette a hibát, és azóta egyébként megint felgyulladt a hibajelzés, szóval majd el kell vinni dokihoz.
Mivel holnaptól egyedül leszek, ez persze annyira nem vicces, úgyhogy ma reggel nagyjából megjavítottuk, jövő héten pedig veszek alkatrészt és megszerelem véglegesre. Azért nagy mázli volt hogy hamar sikerült kiszúrni a hibát, illetve hogy ilyen könnyű volt a megoldás.
Egyébként pár napja megjelent a check engine lámpa is, de az akció után elaludt, gondolom örült neki hogy belenéztünk a motortérbe :) Viccet félretéve, mivel teljesen elment az áram, elfelejtette a hibát, és azóta egyébként megint felgyulladt a hibajelzés, szóval majd el kell vinni dokihoz.
2011. augusztus 21., vasárnap
maraþon
Tegnap volt a Reykjavíkurmaraþon is. Persze én inkább a 3km fun run-t választottam :) De fun volt. Mivel épp odaértünk a rajtra, ezért sikerült hátizsákban lefutni, de tényleg nem távolság ez, meg tényleg csak ilyen fun run volt, többen jöttek babakocsival...
Viszont vicces élmény, jövőre sem hagyom ki, akkor szerintem valami komolyabb távon.
Viszont vicces élmény, jövőre sem hagyom ki, akkor szerintem valami komolyabb távon.
culture night
Hiába jöttem arrébb 3000 km-t, nem úsztam meg az augusztus 20-ai tüzijátékot. Tegnap volt ugyanis a menningarnótt, vagy más néven reykjavík culture night, ami igazából egy egész napos hömbölgés a belvárosban. Mindenfele mindenféle koncert és performanszok, hömpölyög a tömeg az utcákon, a környék megközelíthetetlen mivel teljes izland lakossága ide koncentrálódik. A végén pedig tüzijáték ami persze nem villanyozott fel túlságosan, egyedül az lett volna érdekes ha a toronyépület tetejéről nézzük meg, mert az kb pont olyan lett volna mintha otthonról nézem a citadellát, de ez végül elmaradt.
hostel
Egy pillanatra hontalanná váltam (először mióta itt vagyok), de beugrottam a Reykjavík City Hostelbe, és mostmár csak a kulcsra várok. Ez közvetlenül a kemping mellett van, tavaly itt sátoroztunk utolsó nap, de most valahogy nem volt humorom hozzá, pár nap guesthouse, 10 fok és az eső elveszi az ember kedvét ugye. Elég fáradt vagyok, ha bejutok a szobába és magamhoz térek akkor kitalálom hogyan is legyen a következő egy hónap.
2011. augusztus 15., hétfő
faktorý
Tegnap éjjel egy után beugrottunk a faktorýba, ahol már nem adtak csapolt sört merthogy mindjárt zárnak. De még éppen elkaptuk valami helyi amatőr banda igen hangulatos koncertjének a végét szerencsére. A visszatapsolás után pedig előadták a U2 Can't Help Falling in Love számát, de úgy, hogy először a közönségből hirtelen beugrott egy fickó valami elképesztően jó hangon énekelni, majd a szám felénél elkezdett szemezni egy hátul ülő csajjal aki aztán szintén kijött és valami még elképesztően jobb hangon befejezte a számot. Állleesés volt.
2011. augusztus 14., vasárnap
mindenféle
- Tudom, megint régen nem írtam, pedig természetesen az élet folyik...
- Lassan végre kéne egy nevet adni a nagy fehér bálnának, de még nem jött meg az igazi ihlet
- Láttam egy itt egy kisgyereket, teljesen kínai arca volt, sötétbőrű volt és izlandiul beszélt... érdekes kombináció
- Találkoztam egy izlandiul beszélő papagájjal, valószínűleg jobb kiejtéssel mondta hogy goðan daginn mint én...
- Az eddigi jó kis lakást sajnos a mai napon el kellett hagyni, úgyhogy most kevésbé költséghatékony egyelőre a szállás: butterfly guesthouse, viszont igen szuper és barátságos hely.
- Továbbra is türelmet, egyszer csak bepótolom az elmaradásokat. Ha lesz mondjuk még 2 követője a blognak, ígérem lesz egy nagyobb post :)
- Lassan végre kéne egy nevet adni a nagy fehér bálnának, de még nem jött meg az igazi ihlet
- Láttam egy itt egy kisgyereket, teljesen kínai arca volt, sötétbőrű volt és izlandiul beszélt... érdekes kombináció
- Találkoztam egy izlandiul beszélő papagájjal, valószínűleg jobb kiejtéssel mondta hogy goðan daginn mint én...
- Az eddigi jó kis lakást sajnos a mai napon el kellett hagyni, úgyhogy most kevésbé költséghatékony egyelőre a szállás: butterfly guesthouse, viszont igen szuper és barátságos hely.
- Továbbra is türelmet, egyszer csak bepótolom az elmaradásokat. Ha lesz mondjuk még 2 követője a blognak, ígérem lesz egy nagyobb post :)
2011. augusztus 6., szombat
show me your boobs
Ma délután az F35 úton kettéhasítottuk izlandot. Egyébként tavaly is errefele jöttünk csak akkor 3 napig tartott ez a félnapos hadművelet. Na persze akkor több kerülőt is tettük. Dehát ugye az ujdonsült legyel barátaimmal nem turisták vagyunk itt, nem fogunk minden nagy fánál megállni. Nem mintha láttunk volna nagy fákat, lehet ezért nem álltunk meg. Na mindegy. A tavalyi taktikát ismertettem velük, ha csak valami simán gyönyörűt látunk akkor nem állunk meg egy fénykép kedvéért, maximum lassítunk, különben sosem érünk sehova. Geysírnél is csak azért álltunk meg, mert ott dobtunk ki két stoppost. Egy állomásunk volt, Hveravellir. Érdekes, és az egész mai napra jellemző volt, hogy tavaly is jártam itt, szinte mindenre emlékeztem, viszont egész más szemmel látom most a dolgokat, másként élem meg őket, és más miatt jók. Ezen a helyen pl most tök nem érdekeltek (egyikünket sem) a feltörő melegvizes akármik amik egyébkény szép időben gyönyörűek, helyette beleugrottunk a melegvizes sziklamedencébe amit tavaly még csak elméleti szinten sem közelítettünk meg. Akureyribe érkezve Aliciát eldobtuk a barátjához egy farmra, Karollal pedig egy ismerős guesthousenál volt úgy hogy kempingezünk, de nem volt kedvünk felverni a sátrat, a toyota hátuljában terveztünk aludni, aztán meg kaptunk egy szobát. Pedig már úgy elképzeltem. Na majd holnap, halzabálás után. Most alszunk, baromi fáradt vagyok, tegnap is csak 4 órát aludtam. Jaj, mert tegnap is történtek dolgok, például voltam reykjavík legjobb lakásában, ahonnan még kettővel durvább a kilátás mint az otthoni lakásomból. Meg azt hiszem megvan hol fogom tárolni a kocsikat ha hazamegyek :) Kalandos módon szereztünk reggelire pékárut is.
És még mindig azt gondolom, hogy nagyon szép ez az ország.
És még mindig azt gondolom, hogy nagyon szép ez az ország.
2011. augusztus 5., péntek
egyedül
Péter gépe hamarosan felszáll, és remélhetőleg valami melegebb éghajlatra kerül, mert itt már nem nagyon bírta. Én hazaértem és most vagyok először egyedül mióta itt kint vagyok. De nem kell félni, ez nem magányosság, ráadásul délután indulok két lengyellel akureyribe valami halfesztiválra. Vasárnap jövünk vissza.
2011. július 25., hétfő
skvass
Sokáig kerestem neten a squash pályákat, de itt olyan nincs, csak skvass pálya... Aztán kinéztem a veggsport centrumot, csak messze van gyalogláshoz, és csak egy hete van autónk, azóta pedig sosem jött ki úgy, hogy el tudtunk volna menni játszani. Nade végre ma elmentünk. Sajnos azonban elég csalódás volt. Alapvetően nem túl szimpatikus hely 4 pályával, amik elég rossz minőségűek (griffnél bőven rosszabb). Tovább rontotta a helyzetet, hogy Péter nem volt túlságosan ráhangolódva a dologra, a labdaérzéke sem javított a helyzeten, amit eleve súlyosbított a felsőtesti erőnléte. De azért legalább mozogtunk kicsit... Valószínűleg nem megyek többet, de máshol meg nem nagyon lehet, reykjavíkban ezen kívül 2 másik 1 pályás hely van összesen... Mondjuk a Sporthúsið sincs messzebb, hiába Kópavogur az már, lehet hogy megnézzük, és az komoly helynek tűnik, van 2 pálya is.
Érdekes, hogy errefelé a pályabérletet személyenként adják meg, nem összesen. Azt hiszem 1400 ISK /fő /óra.
Érdekes, hogy errefelé a pályabérletet személyenként adják meg, nem összesen. Azt hiszem 1400 ISK /fő /óra.
2011. július 24., vasárnap
na
Elvitték az első bérlők a kocsit, mostantól 8 napig csak Dusty van nekünk. Egy litván család volt a nyertes, csak anyuka beszélt angolul, jó volt ez így :) Reméljük a legjobbakat, és hogy nem lesz szükség a leszarom tablettákra. Ha kinyitnak végre a vacsorázóhelyek akkor megyünk kajálni.
Tegnap egész napos kiránduláson voltunk, éjjel a kocsiban aludtunk, minden jól alakult. Részletek remélhetőleg később, most nagyon fáradt vagyok.
Tegnap egész napos kiránduláson voltunk, éjjel a kocsiban aludtunk, minden jól alakult. Részletek remélhetőleg később, most nagyon fáradt vagyok.
2011. július 22., péntek
ja.is
Hopp, felkerültem a térképre. És rögtön lehet is küldeni nekem ingyen sms-t az izlandi számomra.
2011. július 21., csütörtök
2011. július 19., kedd
2011. július 14., csütörtök
haunted walk
Tudom, régen nem írtam... egyszer csak bepótolok majd mindent. Most a tegnapi haunted walk című kis turistaprogramról pár szó. Ezt is péter találta, a belvárosból indult egy kicsit több mint másfél órás séta egy helyi arc vezetésével, kb 7en voltunk turisták. Nem nagy távot tettük meg, sokszor megálltunk és mesélt mindenféle izlandi dologról. Igazából pont emiatt élveztük, mert sok apróságot megtudtunk tőle. A séta címe arra utalt, hogy sok történet szellemekkel, vallással, elfekkel és egyebekkel volt kapcsolatos. Néhány dolog amit megtudtunk tőle, teljesen véletlenszűren:
Indulnom kell az izlandi órára lassan, legközelebb mondjuk arról írok hogyan nyertük meg a csocsó bajnokságot kedden.
- náluk nem egy, hanem 13 mikulás van, mindegyiknek más a specialitása, és általában lopósok
- amikor 1000 körül idejöttek a keresztények, mondták hogy fel kéne venni a vallást, mert a pokolra kerülnek. Kérdezték, mi az a pokol, erre pedig mondták nekik, hogy az egy hely ahol égetően meleg van. Nos, ez nem rettentte el az izlandiakat valahogy... Úgyhogy itt a pokol valami nagyon fagyos hely lett.
- a középkorban próbálkoztak boszorkányégetéssel, két nevezetes alkalommal, az egyiket elmosta egy eső, a másiknál pedig nem volt elég tüzifa...
- minden temetőben az első ember akit eltemetnek lesz a "lightbringer", azaz fényhozó. ezzel az örökkévalóságig megnyeri ezt a tisztséget, ami azzal jár, hogy neki kell foglalkoznia a többi temetőbe kerülővel, neki kell őket felkészítenie a túlvilági életre. érdekes kérdés, hogy hogyan lesz valamiből lightbringer, ugye nem gyakran osztják ki ezt a szerepet. általában a rokonok tiltakoznak az ellen hogy szerettükre jusson ez a szerep, így hetekig nem lesz senki.
- voltunk a parlament kerjében is, eddig nem is tudtam hogy oda is be lehet menni. nem volt túl nagy security, konkrétan semmi :) mondta is, hogy ők nem féltik a politikusaikat, van elég :)
- csak reyjkjavíkban 20 anonim alkoholisták klubja van, gyakorlatilag 0-24-ig nyitva van legalább egy
- félnek az elfektől, akik a kövekben laknak. egyszer robbantgattak egy hegyet elkerülendő a lavinát, és kicsit túl sokat sikerült lerobbantani belőle és kőzápor érte a falut. ez persze azért történt, mert megharagudtak az elfek, úgyhogy kénytelenek voltak kivonulni a gyerekkórussal bocsánatot kérni tőlük. azóta nem volt kőzápor.
- láttuk izland nemzeti hősének a síremlékét is, most volt a születésének a 200. évfordulója. még szerencse hogy nem télen, mert akkor tuti nem tartanak szabadtéri mulatságokat...
- minden gyerek muszáj hogy kapjon karácsonyra egy zoknit, különben jön valami helyi mumus és megeszi
- ha egy feleség véletlenül teherbe esett amíg a férje távol volt, akkor az csak egy elf lehetett
- az elején még mesélt kicsit a politikáról is, most például hogy elmosta az egyik hidat a főúton a megolvadt gleccser, hirtelen mindenki hídszakértő lett. ez perszer ismerős volt valahonnan
Indulnom kell az izlandi órára lassan, legközelebb mondjuk arról írok hogyan nyertük meg a csocsó bajnokságot kedden.
2011. július 10., vasárnap
pub crawl
Tegnap este csatlakoztunk az főutcán lévő hostel által szervezett kocsmatúrához. 11ig ott voltunk, aztán elmentünk egy másik helyre. Igazán szimpatikus profi pultosok voltak, kértem is egy long island koktélt (remelém mindenki érzi, hogy itt az igazán autentikus ezzel a névvel...), amit meg is kaptam egy "I take no responsibility" megjegyzéssel. Nem merem ideírni mennyibe került, mondjuk otthon még a legdrágább helyen is kettőt kaptam volna ezért az árért. Közben persze szocializálódni nem sikerült, péterrel beszélgettünk, és egyszercsak azt vettük észre hogy eltűntek a többiek, de nem tudtuk hova. Visszamentünk a kiindulópontra, ott megtudakoltuk, de végül nem találtuk őket. Úgyhogy aztán hazasétáltunk. Kicsit csodálkozom rajta hogy miután legalább fél órát töltöttem egy szál pólóban a legfeljebb 5 fokban nem fáztam meg iszonyatosan, de szerencsére abszolút semmi bajom.
Ja, és tegnap még a gyülekező során kaptam egy izlandi becenevet, mert ugye a balázs meg a pozsy nem nagyon könnyen kiejthető senkinek a magyarokon kívül :)
Ja, és tegnap még a gyülekező során kaptam egy izlandi becenevet, mert ugye a balázs meg a pozsy nem nagyon könnyen kiejthető senkinek a magyarokon kívül :)
nói albínói
Voltunk moziban, egy izlandi művet megtekinteni. Szokásos nemtúlvidám nemtúlgyors izlandi film volt. A mozi egész jó, 5 terme van, tök jó váró résszel. A jegy drága (kb 2000 Ft!), majd ha megyünk még akkor azt csütörtökön tesszük, akkor olcsóbb. Persze tömegnyomor nem volt, kb 15-en lehettünk a teremben.
hákarl
Péter volt a halpiacon és vett erjesztett cápahúst. Tavaly nem sikerült kipróbálnom, most viszont nem maradt el. A wikipédia többeket is idéz, akik szerint ez a legborzasztóbb étel az egész világon. Kis kockákban kaptuk, nem is túl sok, de bőven elég lesz. Nagyon erős hányingerkeltő szaga van, és kissé rágós. Ha gyorsan lenyeli az ember, akkor túlesik rajta, de akkor oda az élmény.
Egyébként ettünk már egyszer ilyet mióta itt vagyunk, csak akkor nem voltunk benne biztosak hogy ezt kaptuk. A viking étteremben voltunk, és az előétel ez volt. Csak akkor azt hittük valami sajtos-hal darabokat eszünk, mert totál sajt íze volt. Most már tudom, hogy az tiszta cápahús volt. Azért az túristabarátabb verzió mint ez a mostani.
2011. július 9., szombat
szocializálódás
Egyelőre igen rosszul állunk szocializálódás terén. Az első számú tervem a couchsurfing volt, de sajnos hana leginkább dolgozott. A második számú terv pétertől jött, a salsa iskola. Hétfő délután el is ment egy bachata órára, de hát ezzel nem léptünk előrébb. A 2/b terv a csütörtök esti táncklubb volt, majd írok erről külön, de ott sem sikerült eredményt elérni. Tegnap este megpróbálkoztunk a kocsmázással, de az se jött be, semmilyen értelemben. Ma már ott tartottunk, hogy akkor majd az orgonakoncerten... és végül az afro nap sem hozott eredményt. Én már elkezdtem megismerkedni a szomszédokkal, alattunk egy kb 18 éves srác lakik, a kertszomszéd pedig egy 35-40 körüli fickó, de még velük sem beszéltem túl sokat.
Este megyünk moziba, utána pedig meglátogatjuk a szórakozóhelyeket ismét, csak kitalálunk még valami jobb algoritmust.
Este megyünk moziba, utána pedig meglátogatjuk a szórakozóhelyeket ismét, csak kitalálunk még valami jobb algoritmust.
africa day
Megismertük ma az afroizlandi közösséget. Volt ugyanis a belvárosban a heart-gardenben egy kis afro nap. Először délután 2-re akartunk odamenni, negyed háromkor el is indultunk. Csakhogy péter félrenavigált, mert nem szokta még meg hogy a google maps helyett van sokkal jobb izlandi térkép, ami jól mutatja a dolgokat. Így hát egy órás kerülővel jutottunk a lakásunktól 5 percnyire lévő célhoz. Nem volt túl érdekes a program, hazajöttünk, aztán fél hatkor megint elnéztünk oda, majd megint leléptünk. Dobolgattak.
hallgrímskirkja
Voltunk ma orgonakoncerten péterrel a templomban. Kb fél órás volt a műsor, egy cseh nő volt az előadó, és mindketten élveztük. Szerintem fogunk még menni. Minden hétvégén mást hívnak meg, és szombaton és vasárnap is van előadás. Ma egyébként két Liszt darab is volt.
2011. július 8., péntek
sundhöllin
Voltam uszodában, kiváncsi voltam rá, meg nem árt különben sem. Van egy 25m-es 4 sávos medencéje, egy gyerekmedence, illetve kint (!) két kis hot tub, 39 és 42 fokosak. Mondjuk most baromi jó idő volt egész nap, télen biztos viccesebb. Meg van egy gőzfürdő is, illetve egy férfi napozó is, ahol a népség fele meztelenül hentereg... A nőit nem találtam meg. A medencéhez van egy kb 2m magas trambulin is, egyelőre nem próbáltam ki. A belépő szerintem elég olcsó, 450 ISK, ami kb 720 Forint. Belefele menet a cipőt még az öltöző előtt le kell venni kint (és ott is hagyni), illetve itt is él a szokásos izlandi szabály: mielőtt vízbe mennél kötelező fürdőruha nélkül lezuhanyozni. Állítólag van ahol ezt nézik is. Cserébe viszont nem klóros a víz. Ennek ellenére, nem tudom mitől, 15 perc után iszonyatosan elkezdett fájni a szemem és azóta is fáj, így kénytelen voltam kb 30 perc után berekeszteni az úszkálást. De majd megyek még.
2011. július 7., csütörtök
kocsi
Egyelőre nincs kocsink... Hétfő délután elmentünk egy autótelepre megnézni egy kocsit, de végülis a tulaj nem jelent meg a kocsival. Megbeszéltük, hogy kedd délután 4re megyünk megint, odatelefonáltunk előtte, de végül akkor sem jött el a tulaj, azóta sem tudjuk mi van. Mondtam hogy megnéznénk egy másikat is, de egyelőre azügyben sem jeleztek vissza... Nem értem mi történik, nagyon furcsa.
Azért nem igyekeztünk jobban, mert a vásárláshoz kell személyi szám, erről majd külön írok, és azt csak jövő héten kapom meg. Úgyhogy jövő héten nézünk autót legközelebb.
Azért nem igyekeztünk jobban, mert a vásárláshoz kell személyi szám, erről majd külön írok, és azt csak jövő héten kapom meg. Úgyhogy jövő héten nézünk autót legközelebb.
101 reykjavík
Tehát szombaton kinéztem egy lakáshirdetést, kiderült hogy egy utcában van hana lakásával. Vasárnap délben megnéztem, jó kicsi volt, de tetszett, és úgy éreztem nincs is nagyon esély másik lakást találni. Relatíve ugyan de drága, de abszolút értékben ennél olcsóbban nem is lett volna esélyem komplett lakást (azaz nem csak szoba) találni. Vasárnap éjjel elmondtam péternek a helyzetet, hétfőn még futottunk egy bátortalan kört lakáshirdetéseket nézve, és végülis úgy döntöttünk hogy kivesszük ezt. Felhívtam a tulajt, délután találkoztunk a lakásban, legalább péter is megnézte, illetve átvettük a szerződést (szerintem ebben az országban mindenki ezt a szerződésmintát használja, valami államilag kiadott cucc), alá kell írnunk illetve ezzel befizetni a bankszámlájára a pénzt. Kedden reggel el is mentünk a bankba, igen sima volt az ügyintézés, még azzal együtt is, hogy egyrészt mindezt közvetlenül a bankkártyánkról akartuk megtenni, másrészt két részletben fizettünk. Szeretem hogy itt minden ügyintézés ilyen jól megy. Később rájöttünk, hogy jobb lenne mégis kedd este költöznünk, mert szerdára nagy autókázást terveztünk, úgyhogy végülis kedd este hat körül átvettük a kulcsokat és a lakást, majd átcuccoltunk. Pillanatok alatt belaktuk a lakást, péter 3 perc alatt feltört egy wifi hálózatot, úgyhogy net is van :) Attól eltekintve hogy kicsi, teljesen jó, és végülis ez sem zavar minket. Képek a lakásról itt.
Ja, és az irányítószámunk 101, mi más is lehetne :)
Ja, és az irányítószámunk 101, mi más is lehetne :)
2011. július 4., hétfő
péter
Megint nem aludtam túl jól, ma azért, mert megjött Péter is kimentem érte a reptérre. A baj csak az volt, hogy a csodálatos fapados-feeling beütött, és 23:50 helyett végül 03:13-kor szállt le a gép. Persze azért volt eszem, és megnéztem előre a reptér oldalán mikor fog érkezni a gép, csak így meg kellett szakítani az alvást. Írtam neki hogy hozzon rendes sört a dutyfreeből, amiből végül sajnos az lett, hogy véletlenül olyat hozott amit itt is lehet kapni: csodálatos Tuborg Green 2,25% :( Nem a százalék a baj, hanem az íz... A reptéri parkolást ingyen megúsztuk, mert kifigyeltem hogy a bérlős srácok is tilosban parkoltak, gondoltam nekem is jó lesz ott várakozni, jó is lett. Még be sem szálltunk a kocsiba, Péter már kérdezte hogy hogyan is néz ki az üzleti modell, mert már 3 hete ezen gondolkozik és nem bírta összerakni... majd jó lesz ez :) Hazafele beugrottunk még egy boltba, illetve megmutattam neki a leendő lakásunk kertjét, szimpatikus volt neki. Kb 4-re értünk haza, ő még elment sétálni, én még kockultam kicsit. Ma reggel pedig időben kellett kelnem, hogy megtegyem az első lépéseket az izlandiség felé, de erről majd a következő bejegyzés fog szólni.
2011. július 3., vasárnap
nüvi
Laci még otthon vett egy Garmin nüvi 1450 típusú gps-t, írni akartam erről is. Egyelőre pár apróságtól eltekintve igen jól működik, úgyhogy tudom ajánlani. Mondjuk amikor először bekapcsoltam itt, hosszú percekig tartott mire megtalálta a műholdakat, már kezdtem izgulni, de aztán végül elkezdett működni. Néha kicsit furcsán csinálja a térkép nagyítást navigáció közben, de ezt leginkább csak akkor amikor újratervez. A magyar utcanevek hibás ő és ű betűvel vannak benne, ezt nagy hibának tartom, főleg hogy ezáltal nem lehet rájuk keresni rendesen, de ez ugye itt nem probléma. Sokkal inkább probléma itt, hogy nem lehet beállítani izlandi billentyűzetkiosztást rajta, sőt még hasonlót sem, így nem lehet bevinni a æ, ð és þ karaktereket, ami kicsit megnehezíti pl a Þjóttusel utcanévre történő keresést... de már rájöttem hogyan kell belehekkelni csak még nem csináltam meg.
sunnudagur
Utána elmentem még autókázni mindenfele Reykjavíkban, voltam a világítótoronynál meg a Perlannál is, ott készült eme csodálatos fénykép kompozíció.
downtown
Tegnap kora délután voltam kicsit sétálni a belvárosban. Rájöttem hogy baromi közel vagyok a nagy templomhoz, meg úgy mindenhez. Elég pontosan emlékeztem mindenre tavalyról. A fő utcát (Austurstræti és Laugavegur) nagyrészt lezárták az autóforgalom elől. Sétálgatás közben lány és legénybúcsúsokkal is találkoztam, tavaly is pont ez volt. Persze volt néhány rövidgatyás arc is. Beugrottam az egyik élelmiszer boltba, épp egy idősebb angol férfi méltatlankodott a feleségének hogy csak ilyen szar 2%-os söröket árulnak, szegény úgy látszik még csak most tanulja a rendszert. Hazafele egy találtam egy kis sörkertet, épp valami élő koncert volt, de mire rendeltem volna, már be is fejezték úgyhogy eljöttem.
Miután hazajöttem délután 4-5 körül el is aludtam, és 1-2 óra megszakítással ma reggel 8ig aludtam.
hana
Most épp a konyhában ülünk egy ilyen nagy sámlin és kockul mindenki a saját gépével illetve az előbb kóstoltuk meg az ágyas málna pálinkát amit hoztam.
aevo
Csináltam egy igazán autentikus fényképet a kocsiról, remélem mindenki értékelni fogja a kompozíciót, direkt csak e kép kedvért autóztam el ide.
2011. július 2., szombat
síminn
Lett izlandi számom: +3546622932
Kb 2 perc volt elintézni, prepaid, vodafone. Amikor hazajöttem Hana már ébren volt, mondtam neki hogy szereztem, ekkor bökte ki, hogy jobban jártam volna egy Nova simmel, mert az hálón belül ingyenes meg különbenis mindenkinek az van. Na mindegy, lehet hogy lesz olyanom is, most egyelőre ez van. És van rajta net is.
Kb 2 perc volt elintézni, prepaid, vodafone. Amikor hazajöttem Hana már ébren volt, mondtam neki hogy szereztem, ekkor bökte ki, hogy jobban jártam volna egy Nova simmel, mert az hálón belül ingyenes meg különbenis mindenkinek az van. Na mindegy, lehet hogy lesz olyanom is, most egyelőre ez van. És van rajta net is.
jégföldlevegő
Az Icelandair nem lopta be magát a szívembe. Ugyebár egész nap alig ettem valamit, a malév gépen is csak egy csopfadt szenyát kaptunk, frankfurtban sem lehetett kapni semmi értelmeset, ott is csak egy chipset (v)ettem. Amikor végre beszálltunk a gépbe, és 50 perc késéssel megindultunk (még mindig a rossz frankfurti időjárás és a feltorlódások miatt), akkor láttam meg, hogy itt bizony nincs (ingyen) kaja, csak ha vásárolsz aranyárban. Az üditők ingyen vannak. Már épp kezdtem megbarátkozni a gondolattal, amikor egyszercsak bemondták, hogy mivel a fedélzeti szórakoztató rendszer ilyen őskövület vacak ezen a gépen (építik át az összes gépet, ez még nem került sorra), ezért jófejségből mindenki kap egy ajándék snack-et. Gondoltam még egy mini szenya, de nem, e helyett egy mini chips volt... Na mindegy, nagyjából megnéztem a filmet bár egész jól bealudtam. Ja, és az ajándék kaján túl aki kért kapott az útra egy sony psp-t, amivel lehetett játszani meg filmet nézni. Kértem, de végülis nem nyomogattam, mert a játékok bénák voltak és aludtam inkább.
Érdekes volt repülés közben látni, hogy bár éjjel repültünk, egyre világosabb volt kint.
1 óra körül érkeztünk meg Keflavíkba, 11 fok volt közepes eső mellett.
Érdekes volt repülés közben látni, hogy bár éjjel repültünk, egyre világosabb volt kint.
1 óra körül érkeztünk meg Keflavíkba, 11 fok volt közepes eső mellett.
égalja
lisztferihegy
reyka

akartam koccintani egyet jimmel, de jim a kocsiban maradt, a kulcs pedig amit kaptam nem jó a külső ajtóba így jelenleg nem merem elhagyni a házat. még jó hogy kifele menet volt annyi eszem hogy mielőtt kizártam volna magam az utcára egy szál pólóban telefon nélkül, megnéztem működik-e a kulcs...
úgyhogy tehát mivel kedves házigazdám hana azt mondta hogy mindent feel free és egyek-igyak, most egy korty reyka lett a barátom. egész jó.
2011. július 1., péntek
frankfurt

Lisztferihegyen fél órát álltunk a betonon merthogy frankfurtban rossz idő van és csak két kifutó üzemel a háromból és nem tudnak fogadni. Aztán mikor ideértünk még vagy 10 percet köröztünk a város fölött, de így is csak 20 perc késéssel szálltunk le. Most a 2-es terminálban vagyok, annak is valami elkülönített részén. Van egy bazi hosszú folyosó, 1db elég vacak ki beülős hely (itt iszok éppen egy Radebergert), meg 1db dutyfree. A Beefeaters itt csak 15,9 eur, jól csináltam hogy nem otthon vettem meg :) Az egész részlegen a következő gép az enyém lesz, még 1 óra és 45 perc. Nincs túl nagy pörgés itt. A sőr 4,5 eur volt, és nem lehetett kártyával fizetni. A net egy órára 4,95 eur, de meghekkeltem inkább :) A repülőn egy darab mini szendót kaptunk, nem volt túl sok :( Még szerencse, hogy a mellettem ülő nő nem volt éhes és el tudtam kérni az övét is :)
Kezdenek sokasodni itt a télikabátos emberek... nyár közepén :) Jack wolfskin márkájú kabátjuk van, már nem emlékszem hogy az melyik nemzetet szokta jellemezni izlandon. És ők sem örülnek túlságosan hogy nem lehet kimenni ebből a nyomi terminálból.
indulásra várva

Csomag feladva, fizetni kellett pótdíjat, a malévos hölgy szerint még jól is jártam, mert csak Frankfurtig kellett fizetnem, és "csak" 7500Ft volt a +3kg...
Most épp egy sört iszok a skycourt közepén, hamarosan megyek a kapuhoz.
A couchsurfinges lány akinél lakni fogok az első pár napban kért tőlem egy üveg gin-t a dutyfreeből, itt 16.5 eur, Frankfurtban fogom megvenni, kiváncsi vagyok ott mennyi lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

