pörkölt

Az estét Frederiksbergben töltöttem egy barátnál, a városból sokat egyelőre nem láttam, csak délután vártam egy órát egy parkban. Viszont ettem egy jó kis pörköltet végre :)

:(

ezt a bejegyzést még a reptéren írtam, csak akkor nem sikerült kirakni végül

Másnapos vagyok, és csak 2 órát aludtam. Fáj a fejem. Nameg leginkább a
szívem fáj nagyon. Egy óra múlva indul ugyanis a gépem, jogilag már el is
hagytam az országot, a terminálban iszom éppen a gyógy- és repülés előtti
sörömet. Nem nagyon vágyok haza... jó volt itt, rengeteg nagyon jó élménnyel gazdagodtam és a világképem is jelentősen tágult.
Búcsuzóul még egy érdekes fordulat történt velem. Van itt ilyen Tax Free
dolog, aminek a lényege az, hogy bizonyos vásárlások után visszaadják az
áfát a távozó külföldieknek. Viszont kiderült, hogy már nem vagyok
nekik elég külföldi ahhoz, hogy megkapjam ezt, a rendszer(*) pillanatok alatt
kidobta hogy bizony nekem van icelandic residency-m, és így már nem vagyok
jogosult erre. Azt mondta az ügyintéző, hogy cserébe van
társadalombiztosításom, amit mondjuk kevéssé hittem el neki, de legyen
igaza. Azért sem értem ezt az egészet, mert azon túl hogy van bejelentett
itteni lakcímem, a személyi szám (kennitala) igénylésekor azt jelöltem meg
hogy 0-3 hónapig maradok itt és nem akarom letelepedni meg ilyesmi.

Jaj, és a sör is elfogy mindjárt. Nem az én napom. Mondjuk annyi sikerélményem volt becsekkolásnál, hogy a rutinnak köszönhetően a 21.5 kilós csomagom véletlenül csak 18.5 kilósnak mérődött le. Ezt persze holnap nem tudom még hogyan fogom megismételni.

(*) mint oly sokmindenről, erről sem írtam még. valószínűleg be fogom még
ezt pótolni, a lényeg hogy itt olyan profi adminisztrációs rendszer van
mindenre, amilyen magyarországon soha nem lesz. pedig nem ártana. itt úgy
működnek a dolgok ahogy mindenhol kellene. jól.

aurora

Mikor eldőlt, hogy Izlandra jövök idén nyáron, a titkos vágyam az volt, hogy lássak sarki fényt. Nem is tudom milyen régóta vártam már erre, de sok éve az biztos. Kicsit arra emlékeztet ez, mint amikor kb 7-8 éves korom óta vártam a napfogyatkozást (ami 1999-ben volt). Láttam már sok képet az interneten meg könyvekben, mind gyönyörű. Aztán rájöttem, hogy most jövök életemben harmadszorra olyan helyre a világon ahol elvileg van esély látni, de megint rossz évszakban, ugyanis nyáron ugye itt északon még éjszaka is világos van... De aztán mégis elkezdtem reménykedni, hátha szeptemberben már elég sötét lesz, illetve kedvezően alakul az űridőjárás, na meg a földi is, azaz egyrészt kellően intenzív lesz a naptevékenység, és látni is lehet majd mert tiszta lesz az ég (illetve a hold sem zavar be). Elkezdtem nézegetni az előrejelző oldalt, ami hihetetlen gagyi, mégis kb ez az egyetlen. Augusztus 24 körülre jósoltak nagyobb tevékenységet, de még csak a moderate kategória volt. Akkor voltunk kint þórsmörkben, jó messze minden civilizációtól. Én kint aludtam a sátorban, a hőmérséklet fagypont körül volt, éjszaka többször kinéztem az égre, de nem láttam semmit. Azóta is rendszeresen nézegettem a naptevékenység-grafikonokat, és hát mostanában elég szolid sajnos. Feliratkoztam az email értesítőre is, hogy ha hirtelen váratlanul nagy az aktivitás akkor küldjenek emailt. (Később találtam egy twitter oldalt is.)
És tegnap este küldtek!
Először el sem hittem, aztán azon bánkódtam hogy még világos van kint, le sem ment még a nap, mire kedvezőek lesznek a fényviszonyok elmúlik a vihar. Vártam hát még a sötétedésre, közben azért nézegettem ki az ablakon, de persze semmi nem látszott az égen. Aztán egyszercsak úgy döntöttem, már csak elég sötét van odakint, kiautózok a városból, és majd ott várok, csak látszódni fog. Összekészültem, jól felöltöztem, elindultam a kocsihoz, közben megint felpillantottam az égre, és... hát nehéz leírni. Csodálatos, gyönyörű, félelmetes. Simán látszódott itt a városban is. Zöld színű volt, és pont fölöttem, legalábbis az első amit láttam. Pár perc után úgy döntöttem azért mostmár kiautózok, csak jobban látszik onnan. Az út kb 15 perc volt, és közben szinte végig láttam mindenfelé... jó volt így autózni, na :)
Mikor elértem a célhelyet, rájöttem hogy jó döntés volt kimenni, nagyobb részét láttam be az égboltnak, természetesen sötétebb volt, és még jobban látszódott.
Nagy nehezen csináltam pár képet, de persze nagyon rosszak lettek, nem voltam rákészülve, csak bénáztam a géppel. Na meg persze állványom se volt, de mondjuk az kevésbé baj, mert úgysem látszódik élesen az aurora, meg a nagy záridő miatt úgyis elmosódik. A lenti képre kattintva meg tudtok nézni pár képet.
Azt hiszem, ez az egyik legcsodálatosabb jelenség a világon. Földi jelenség, amit éjszaka lehet látni, mégis kell hozzá a nap és a világűr. Ahogy néztem, olyan érzés volt, hogy kicsik vagyunk mi a világban... ahogy látszódik a függőleges csíkozódás, kicsit mintha az égbolt ránkzuhanna éppen, de mégsem mozdul. Nem hiszem hogy hamar be tudnék telni vele...
Aztán eltűntek. Vártam még, megint előjöttek kicsit, aztán megint eltűntek. Összesen kb 2 órát voltam kint.
A képek tényleg nagyon rosszak lettek, tudom, csak azért töltöm fel mégis őket hogy lássatok valamit abból amit én láttam.

aurora @reykjavík, 09/09/2011

ui: miközben ezt a bejegyzést írtam, kipillantottam az égre... és vajon mit láttam? :) az egész égbolton átívelt, olyan volt mintha tejutat látnám, csak zölden világított és rám akart esni :)

Itt van még egy videó, ami a legjobban emlékeztet a látványra: Aurora Borealis timelapse HD - Tromsø 2010. Azt vegyétek figyelembe, hogy ez gyorsítva van, a valóságban ennél sokkal lassabban változik. Érdekes érzés, mert ha folyamatosan nézed, nem veszed észre a változást, ha kicsit félrenézel és vissza akkor viszont rögtön látod hogy változott :)

A számomra az életemben igazán fontos néhány dolog közül teljesült most egy. És ez jó, nagyon jó. Boldog vagyok.

uui: kicsit jobb képek a ma estéről itt.

naplemente

Többen biztosan nem értitek mit szeretek annyira Izlandban, miért érzem magam olyan nagyon jól itt. Nehéz ezt elmondani, sok dolog együtt. Az egyik kis morzsa, hogy azért mégiscsak egy óceánparton vagyunk, és sokszor megcsodálom a naplementét illetve utána a felhőket. Ma is feltekertem a közeli dombra, hazafele meg is könnyeztem (a menetszéltől :).
Most pedig irány az éjszaka, megyek a Bakkusba, amit tegnap este ismertem csak meg (bár van egy olyan érzésem, hogy a péterrel egyszer majdnem voltunk itt). Egy finn lány mutatta, akivel tegnap este beszélgettem egy erasmusos buliban ahova elvileg be sem mehettem volna :) De hát szerencsére diáknak nézek még ki, úgyhogy bemagyaráztam magam. Volt ott mindenféle nemzet, találkoztam egy magyar arccal is. Előtte pedig a worldwindfriends által rendezett kisfilmvetítésen voltam, onnan keveredtem az előbb említett helyre.