aurora

Mikor eldőlt, hogy Izlandra jövök idén nyáron, a titkos vágyam az volt, hogy lássak sarki fényt. Nem is tudom milyen régóta vártam már erre, de sok éve az biztos. Kicsit arra emlékeztet ez, mint amikor kb 7-8 éves korom óta vártam a napfogyatkozást (ami 1999-ben volt). Láttam már sok képet az interneten meg könyvekben, mind gyönyörű. Aztán rájöttem, hogy most jövök életemben harmadszorra olyan helyre a világon ahol elvileg van esély látni, de megint rossz évszakban, ugyanis nyáron ugye itt északon még éjszaka is világos van... De aztán mégis elkezdtem reménykedni, hátha szeptemberben már elég sötét lesz, illetve kedvezően alakul az űridőjárás, na meg a földi is, azaz egyrészt kellően intenzív lesz a naptevékenység, és látni is lehet majd mert tiszta lesz az ég (illetve a hold sem zavar be). Elkezdtem nézegetni az előrejelző oldalt, ami hihetetlen gagyi, mégis kb ez az egyetlen. Augusztus 24 körülre jósoltak nagyobb tevékenységet, de még csak a moderate kategória volt. Akkor voltunk kint þórsmörkben, jó messze minden civilizációtól. Én kint aludtam a sátorban, a hőmérséklet fagypont körül volt, éjszaka többször kinéztem az égre, de nem láttam semmit. Azóta is rendszeresen nézegettem a naptevékenység-grafikonokat, és hát mostanában elég szolid sajnos. Feliratkoztam az email értesítőre is, hogy ha hirtelen váratlanul nagy az aktivitás akkor küldjenek emailt. (Később találtam egy twitter oldalt is.)
És tegnap este küldtek!
Először el sem hittem, aztán azon bánkódtam hogy még világos van kint, le sem ment még a nap, mire kedvezőek lesznek a fényviszonyok elmúlik a vihar. Vártam hát még a sötétedésre, közben azért nézegettem ki az ablakon, de persze semmi nem látszott az égen. Aztán egyszercsak úgy döntöttem, már csak elég sötét van odakint, kiautózok a városból, és majd ott várok, csak látszódni fog. Összekészültem, jól felöltöztem, elindultam a kocsihoz, közben megint felpillantottam az égre, és... hát nehéz leírni. Csodálatos, gyönyörű, félelmetes. Simán látszódott itt a városban is. Zöld színű volt, és pont fölöttem, legalábbis az első amit láttam. Pár perc után úgy döntöttem azért mostmár kiautózok, csak jobban látszik onnan. Az út kb 15 perc volt, és közben szinte végig láttam mindenfelé... jó volt így autózni, na :)
Mikor elértem a célhelyet, rájöttem hogy jó döntés volt kimenni, nagyobb részét láttam be az égboltnak, természetesen sötétebb volt, és még jobban látszódott.
Nagy nehezen csináltam pár képet, de persze nagyon rosszak lettek, nem voltam rákészülve, csak bénáztam a géppel. Na meg persze állványom se volt, de mondjuk az kevésbé baj, mert úgysem látszódik élesen az aurora, meg a nagy záridő miatt úgyis elmosódik. A lenti képre kattintva meg tudtok nézni pár képet.
Azt hiszem, ez az egyik legcsodálatosabb jelenség a világon. Földi jelenség, amit éjszaka lehet látni, mégis kell hozzá a nap és a világűr. Ahogy néztem, olyan érzés volt, hogy kicsik vagyunk mi a világban... ahogy látszódik a függőleges csíkozódás, kicsit mintha az égbolt ránkzuhanna éppen, de mégsem mozdul. Nem hiszem hogy hamar be tudnék telni vele...
Aztán eltűntek. Vártam még, megint előjöttek kicsit, aztán megint eltűntek. Összesen kb 2 órát voltam kint.
A képek tényleg nagyon rosszak lettek, tudom, csak azért töltöm fel mégis őket hogy lássatok valamit abból amit én láttam.

aurora @reykjavík, 09/09/2011

ui: miközben ezt a bejegyzést írtam, kipillantottam az égre... és vajon mit láttam? :) az egész égbolton átívelt, olyan volt mintha tejutat látnám, csak zölden világított és rám akart esni :)

Itt van még egy videó, ami a legjobban emlékeztet a látványra: Aurora Borealis timelapse HD - Tromsø 2010. Azt vegyétek figyelembe, hogy ez gyorsítva van, a valóságban ennél sokkal lassabban változik. Érdekes érzés, mert ha folyamatosan nézed, nem veszed észre a változást, ha kicsit félrenézel és vissza akkor viszont rögtön látod hogy változott :)

A számomra az életemben igazán fontos néhány dolog közül teljesült most egy. És ez jó, nagyon jó. Boldog vagyok.

uui: kicsit jobb képek a ma estéről itt.